A szaloncukorra büszkék vagyunk, becsben tartjuk, hiszen magyar eredetű és jellegzetesen magyar édesség. Magyarországon először 1824-ben állítottak karácsonyfát, s később díszítésként Jókai kifejezésével élve "szalonczukkedlit" aggattak rá. A szaloncukor a több, mint másfél évszázados múltjával mégis a két világháború között lett keresett édesség, gazdasági tekintetben a felívelést az ipari gyártás hozta meg. Az ötvenes évektől évtizedekig a fondant volt a közkedvelt nálunk, majd egyre több új ízzel kísérleteztek. Régen a fa alatt nem a távoli országokból származó narancs, banán, datolya díszelgett, hanem szép hazai piros alma, aszalt szilva és dió. Ezeket sokszor a fára is felkötötték, szép és természetes karácsonyfadísszé váltak. Elevenítsük fel ezeket a régi szép szokásokat:)


Az "igazi" szaloncukor receptje:

Hozzávalók: 1 kg fehér vagy barna cukor és 3 dl víz
ízesítéshez: darált dió, mogyoró, kókusz, marcipán, csokoládéreszelék vagy bármi más...

A cukrot és a vizet addig főzzük, míg szálasodni kezd. Vékony drótból gyűrűt hajlítunk, belemártjuk a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni úgy, mintha szappanbuborékot fújnánk. Akkor megfelelő az állaga, ha ez sikerül. Öntsük a masszát vízzel kiöblített porcelán tálba, öntsünk a tetejére is egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor kihűlt, addig keverjük fakanállal, amíg pép nem lesz. Annyi felé osztjuk, ahány féle ízű cukrot akarunk készíteni. Keverjük bele az ízesítőt. Kicsit melegítsük fel, hogy jól kenhető legyen, azután simítsuk hideg tálcára 1,5-2 cm vastagon. Ha megdermed és vágható lesz, vizes késsel vágjuk kis téglalap formákra. A selyempapírt és a csomagolót méretre vágjuk, és máris hozzáláthatunk a csomagoláshoz.

Kitűnő családi foglalatosság a karácsony előtti bármelyik hétvégén, a gyerekek különösen élvezik az elkészítését és nincs benne sem műanyag, sem adalékanyag... teljesen tiszta egészséges édesség, ami ma már kuriózumnak számít:)